2013. október 10.:
Bevallom őszintén: kurvára foggalmam nincs, hogy mikor írtam utoljára, de az tuti, hogy kibaszott régen. Nos akkor nézzük:
Súlyemelésen elkezdtük a szakítást és a felvételt beülve, utóbbi nagyon szépen megy, szakításnál meg sok az indokolatlan pihenő mikor a rúddal a fejem fölött seggre ülök, de lesz ez majd jobb is... :D
Ééééés ez a poszt körülbelül eddig jutott több, mint egy hónappal ezelőtt (most nézem... kettő). Beütött a szalagavatóra készülgetős időszak, ettől függetlenül sok minden történt velem, csak lejegyezni nem volt időm. Visszanéztem az utolsó posztot, amiben a rekodjaimról írtam.. hű. Azóta rengeteg technikai dolgot tanultam, javítottam, csiszoltam, gyakoroltam és megvolt az első "versenyem" is.
Sajnos elég sok edzés maradt ki (szintén a fenti okok miatt), úgyhogy akkora óriási fejlődésről nem tudok beszámolni. Nem kívánok most visszamenni megint Ádámig és Éváig, akit érdekel úgyis elolvassa a régi bejegyzéseket. No, tehát... edzőnéni közölte, hogy márpedig én versenyzem mikuláskupán, és sok esélyem ebben a csatában nem lett volna, úgyhogy (bár nem volt ínyemre) beletörődtem. Az volt a harci terv, hogy hétfőn 70%-ig megyek, és a dobásokra, beülésekre figyelek, kedden bukásig, abszolút maximális terhelés ami csak a csövön kifér, szerdán pedig felhúzás, elemelés, fekvenyomás és hasonlók... ebből az lett, hogy hétfőn a helyből szakítás egyéni csúcsom 35 kg-ról 36-ra, a helyből felvétel és lökésem 42,5 helyett 43,5-ra nőtt és még beleguggoltam az 50-be kettőt. Kedden a beülve szakításomat sikerült kipofozni 22,5-ről 30 kg-ra, lökésből összehoztam 42,5-tel két ismétlést, a szerdai nap már nem volt ennyire eredményes, de sikerült saccperkábé 85-90% körül teljesíteni ott is (nagyon meglepődtem, pont azért nem szoktam két egymás utáni nap edzeni, mert 70%nál többet sosem voltam képes hozni... hát ismét rácáfoltam saját magamra). A csütörtök természetesen pihenőnap volt. :)
A versenyen megmondom őszintén be voltam szarva, ahogy azt kell. :D Tipikus én...
A szakítást ennek örömére el is basztam szépen, nem tudom mit szerencsétlenkedtem... vagyis de, nem volt megdobva a rúd normálisan, úgyhogy csak rángatóztam mint epilepsziás veréb a pocsolyában... le is maradtam saját magamtól, kezdőfogás 30kg, második 32 az utolsó pedig 35 lett... hát nem voltam hanyatt esve.
A lökésre ennek hála rá is paráztam (igen, még jobban), köbö addig fajult bennem a dolog, hogy "hátmégakezdőfogásomseleszmegnevicceljünkmármiafasztakarokénitt"... megint bebaszott a pozitív gondolkodás ofkorsz, semmi gáz. A legszebb az volt, amikor túl szűken indítottam, és ÜRES RÚDDAL képes voltam esni egy baszott nagyot melegítésnél, na az akkori gondolataimat tényleg nem írom le, mert már nagyon nem szalonképesek.
Aztán (nem tudom hogyan) sikerült összeszednem magam, mert a kezdőfogásom tényleg szépen sikerült. Edzőnéni kérdezte, hogy mennyi a maxom, mondtam, hogy 43. "Ó, hát akkor másodikra jössz arra, harmadikra pedig új egyéni csúcs 45!" Én meg álltam ott "MIVAAAAAN?!" fejjel totál kétségbe esve, gondolván, hogy "hát ez tök esélytelen".
A 43 kilóra relatíve semleges érzésekkel, de nagyjából tiszta fejjel mentem ki, egész jól sikerült az is, de a 45 számomra még akkor is nagyon távolinak tűnt. Aztán az utolsó utáni pillanatban felspannoltam magam (ez is tipikus :D), jött a "megcsinálomkurvaannyááát!" és társai. Rúd megfog, állás szélessége belő, beguggol, húúúz de szééépen lassan, dobás, beülés ééééés... egyik pillanatról a másikra a vállamon volt a rúd. Itt jött a sokk, hogy "felvettembaszki", le is fagyott a windóz egy pillanatra a szőke fejemben (itt hallottam edzőnénit, hogy kiabál, hogy "állj fel, állj fel", én mondjuk már tudtam, hogy fel fogok vele állni és ki is fogom lökni, de még nyugtáznia kellett a rendszernek, hogy igen, minden király, megvan). Na aztán itt jött a végén a teljes agyelborulás, edzőnéniagyonölelgetés meg miegyéb... szerintem utoljára az adott ekkora boldogsághormonlöketet, hogy augusztusban féláron adták a belga étcsokit az egyik hipermarketben. :D Jó, viccet félre téve persze nem így van, de akkor is nagyon boldog voltam. :)
Aztán azóta drága crossfitter ismerősök teledumálták a fejem a versenyzősdivel, meg hogy lesz Szombathelyen is, meg induljak már, meg meg fogom bánni ha nem, meg minden kutya töke (ebben a fehérváriak közül egy srác, hívjuk A.-nak sem volt rest, tehát most úúúútálok mindenkit :D amúgy megint csak a pofám nagy, igazából imádom őket érte, és iiirrtóóóózatosan jóóól esik, mert- ezt ők nem tudják - én élek-halok a versenysportért, és hála különböző embereknek nagyon sokáig azt hittem, hogy nekem ez már kifújt, kampec, kár benne gondolkodni.. de ők most kezdik visszaadni a hitem (főképp magamban), és egyszerre vagyok végtelenül hálás és boldog, hogy ilyen embereket ismerhettem meg a crossfit által).
Nya, amikor a fülembe ültetett bogárral már nem bírtam mit kezdeni, akkor úgy döntöttem, hogy jó, legyen, engedek (nem mintha nem akartam volna, csak jött a szokásos hülyeségem, hogy "nem vagyok képes rá, esélytelen, úgysem bírom megcsinálni"... stb.). Mivel két egymást követő nap van verseny (21. Szombathely, 22. Fehérvár), ezért úgy voltam, hogy "meglátjuk a WODokat és az indulókat, és a kevésbé lehetetlennek tűnőt megpróbálom". Így lett végül az itthoni, 21-i verseny a szerencsés, de hála G-nek (róla mindjárt írok bővebben) másnap is ott leszek, és fotózgatok majd, meg természetesen árgus szemekkel figyelek és tanulok a "nagyoktól". :)
Óóóóriási szerencsém van a fiúkkal! :)) G. segít rengeteg mindenben, de szerintem meg is maradok, majd úgy szervezem a büdzsét, hogy beleférjen, mert valami hihetetlen kis világot rendezett be egymaga egy pincében amibe első pillantásra szerelmes lettem. Tegnap voltam először, összegezzünk:
- evezhettem egy igaziiiii concept 2-n *-*
- helyretettük a kettlebelles gyakorlatok egy részét
- szerelmes vagyoooook a helybe, úristen! :D majomlétrától kezdve a gyűrűn át a szánig miiiinden van, igazi paradicsom... más a Fülöp szigetekre vágyik, én hülye meg egy normális boxra elérhető távolságban... na mindegy.
- rá kellett jönnöm, hogy nem ártana meg a magyar nyelvű szókészletem leporolgatása, ugyanis a "négyütemű fekvőtámasz" mint olyan nekem már ismeretlen (ellenben a "burpee" abszolút jól érthető és kedvelt gyakorlat)
Rápróbáltunk a duplabelles gyakorlatokra is, mert az első WOD rögtön az lesz, számszerűsítve a dolgokat 2×16 kg 10×swing, 5×squat majd 5 kilós tárcsával két kör maciséta, mindezt 5 percben AMRAPként felvonultatva. Azt kell mondanom, hogy a 2×16 életveszélyes (legalábbis puhány formámnak), úgyhogy 2 14-essel AMRAP '6 volt, macijárást levettük a menüről, helyette sétáltam (lófaszt, húztam az időt hogy tudjak pihenni), 3 vagy 4 kör + 6(?) swing lett a vége, vagy valami ilyesmi (én itt már a világomat nem tudtam, törtek volna fel a könnyeim, remegtem, hányingerem volt és attól paráztam, hogy kicsúszik a kezemből a bell és egy életre leszázalékolom G-t...).
Utána atomic situpból csináltam talán 3× vagy 4× 6 darabot, nem vész, csak ritka böszmén állok fel belőle (meg sikerrel fejbevágtam magam a 10es lappal... miért ne, úgysincs sok agysejtem, pusztuljon csak a maradék is!).
Nyújtogattam, végignéztem G-t ahogy ledarál két WODot... brutááááliiiis! :D Nagy motiváció.:) Különben szuper edző, mindenre figyel, azonnal javít, segít, tök jól éreztem magam.
Ma reggel suliban megittam két kávét, aminek elég vicces hatása volt rám, mivel amúgy nem élek vele sűrűn... nem szeretném kommentálni, beszéljen helyettem ez:
Nem vagyok jóban a térgeometriával...Mivel az első két órában filmezős-kávézós-sütizős óra volt törin, így tegnap összekonyhatündérkedtem egy mindenmentes epres linzert, és tettem félre belőle a fiúknak. Edzőnéni is evett, meg még páran, mindenkinek ízlett, úgyhogy örültem.
Még suliban történt, hogy a mai testnevelés órán (mivelhogy nálam volt az edzőcuccom) felemeltem a seggem, és elkezdtem ugrálni, gondoltam rápróbálok a duplatekerésre, mert sosem ment, utoljára nyáron próbálkoztam vele, de sikerélmény hiányában feladtam... nem tudom, azóta mi történt, de első pár próbálkozás után összejött!!! Aztán olyanokat játszottam, hogy 1 dupla 1 szimpla, ezt 3-4× sikerült összehozni zsinórban, 3 dupla egymás után, illetve 2 dupla - 2 szimpla - 2 dupla (aztán teljesen lecsúszott rólam a gatya- hiába, a farmer amiből kifogyóban vagyok nem arra van kitalálva, hogy ugrálókötelezzek benne...).
Edzésen minimál súlyemelés volt (tarkóról szakítás, helyből szakítás, helyből felvétel, egyik sem maxig), utána pedig lenyomtam egy rögtönzött állatkodást (amúgy nem volt vészes, meg pofáztam közben, meg sütiztem, meg ilyenek, de így is volt, hogy csak rángattam a rudat, mert felvenni már nem sikerült), ez így nézett ki:
30 power clean - 50 jumprope - 20 pc - 40 jr - 10 pc - 30 jr
Az összesen 60 felvétel és 120 kötélhajtás, a rúd 35 kilósra volt összedobva, mert versenyen is ennyi lesz. Előtte egyébként még picit játszottam a DU-val :) Lesz még mit csiszolgatni rajta, de most első körben ez is jó. A tenyerem full vízhólyagos, és éget és fáj, a vállam, a hátam, a derekam mind elmondhatatlanul fáradtak... jót fog tenni, hogy holnap pihenek egyet.
Apropó, brutalitás.. elég sűrűn mondogatom, hogy "ez beteg", "ez kegyetlen", "ez kemény", és társai... miért hiszi mindenki, hogy panaszkodooom? :O Lehet mondani, hogy mazochista vagyok, de én ezeket imádom, és függetlenül a (néha túl sok) öniróniámtól tényleg szeretem, hogy kerülget a Vuk miközben mindenem fáj és meg akarok halni. :D Jó, lehet, hogy ez sem normális, de az én számból ez dicséret, és nem panasz, úgyhogy már kezdem hülyén érezni magam, amikor visszakapom, hogy "ne rinyáljak". :D Nem is... csak élvezem a helyzetet.
Na, hát ez egy csöppet kurvahosszú lett, de kikívánkozott és tök jól esett végre írni... remélem az érintett felek nem akarnak idetévedni és elolvasni mindezt, mert még a végén száműzve leszek. :D Ha mégis: ne utáljatok nagyoooon, mert én imádlak titeket! (még ha az ellenkezőjét is mondom olykor)
Lényeg a lényeg: örömbódottá' van, de nagyon. Kezdem azt hinni, hogy fejlődőképes vagyok... :)
Szép estét!
